Kezdőlap Jászárokszállás Városi Könyvtár
Jászárokszállás
Ön most itt van: Kezdőlap » Történelmünk » Csörsz monda

Mi is az a Csörsz árok?

Az árok első – jelenlegi ismereteink szerinti – említése egy 1067-ben kelt oklevélben történt. A Zászty apátság alapító levelében – többek között – ez áll: „magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit.” Egy, 1396-os oklevél – mely Árokszállást érintő határjárásról szól – magnum fossatumnak (latin fossa = árok, levezető árok, csatorna, barázda), magyarul nagy ároknak nevezi az árkunkat. Érdekes, hogy a Csörsz árok egy szakaszát, méghozzá a csányi határ felé futó szakaszát mi is Nagyároknak nevezzük. Gyárfás ismerteti az oklevelet (III. kötet 114. o.), melyben megemlítik, hogy a nagy árok egészen Borsod megyéig, Szihalomig húzódik. A Csörsz árkát Székely István 1558. évi chronikája (139. lap) is megmelíti: "A csersz arokiat megwytta".

Nézzük, mit írnak erről a híres nevezetes Csörsz árkáról a lexikonok és egyéb más források:

A Pallas Nagy Lexikona szerint: „Csörsz árka, mesterségesen készített árok a Duna és Tisza közt; két C.-t ismerünk az északi a Tarna folyótól Dormándon át a Tiszáig követhető s Ördög- és Avar-ároknak is nevezik; a déli hosszabb: Gödöllőtől kezdve Jász-Fényszarun át Pát és Tarna-Szt.-Miklós közt huzódik a Tiszáig.”

A Révai Nagy Lexikona szerint a Csörsz árok „mesterségesen készített árok a Duna és Tisza közt; két C.-t ismerünk, az északi a Tarna folyótól Dormándon át a Tiszáig követhető s Ördög- és Avar ároknak is nevezik; a déli hosszabb: Gödöllőtől kezdve Jászfényszarun át Pát és Tarnaszentmiklós közt huzódik a Tiszáig.”

A Tolnai Új Világlexikona régi földsánc vagy védelmi árok maradványának nevezi a Csörsz árkát. A lexikon szerint kettő ismeretes, az egyik a Tarna (a lexikonban tévesen Torna szerepel) folyótól a Tiszáig terjed, nevezik Avarároknak vagy Ördögároknak is, a másik pedig Gödöllőtől Jászfényszarun át visz a Tiszáig. Lehet népvándorláskori vagy régebbi keltezésű is.

Az Új Idők Lexikona szerint: „Csörszárka, elég széles, de nem mély árok a Duna és a Tisza között. ÉK-i irányban vonul, egyik ága a Tarna folyótól, másik ága Gödöllőtől visz a Tiszáig. Geológusok szerint természetes képződmény, régi folyómeder, a nép azonban mesterséges csatornának képzelte és már a XVI: sz-ban közismert volt a hozzáfűződő monda, mely szerint Csörsz fiatal avar király ásatta volna, hogy szerelmesét a száraz alföldi síkon keresztül vízi úton, hajóval hozhassa el. Tompa Mihály regében is feldolgozta e mondát. A Székelyföldön is ismernek egy C. nevű árkot.”

A Magyar Néprajzi Lexikon a következőket írja a Csörsz árkáról: „Széles, de nem különösebben mély árok a Duna-Tisza között. Eredete máig is tisztázatlan, némely szerzők római vagy avar-kori maradványnak, mások kiszáradt folyómedernek tartják. A Csörsz-árkához fűződő mondakör elsősorban a Jászságban ismert. Eszerint Csörsz királyfi mai változataiban egy cseh főúr vagy más nagyúr árkot építtet, mivel menyasszonya csak azzal a feltétellel megy hozzá nőül, ha vízi úton, hajón jöhet a szárazföldön keresztül. Az árok ásása több évtizedig tart. Egy fiú, akinek apja kisgyermekkora óta otthonától távol dolgozott, valamilyen jelről megismeri apját. Megöli az árkot építtető zsarnok urat.”

A Magyar Nagylexikon azt mondja, hogy Csörsz árok = Ördög árok. „Az egymástól 5-10 km távolságra húzódó három sáncvonal Bp. és Vác között indul a Dunától, átszelve a Duna-Tisza közét.” Folytatódik a Tiszántúlon, Nyíregyháza és Debrecen térségében dél felé fordul, majd lemegy egészen az Al-Dunáig. „A rómaiak irányításával az Alföldön élt szarmaták építették a 4. sz. első felében, I. (Nagy) Constantinus (úr. 306-337) korában.”

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára: „Csörsz-árok a római birodalom védelmi sáncrendszerének maradványai az Alföld peremén.”

A régebbi kiadású lexikonok nem foglalnak állást az árok keletkezésének idejéről, sem annak alkotójáról. A többség mesterséges eredetűnek tartja és a legújabb kiadású lexikon, illetve szótár kategórikusan kijelenti, hogy a római birodalom védelmi sáncrendszerének része, míg egy másik, de viszonylag szintén új kiadású lexikon szerint római irányítással a szarmaták építették. Általában védelmi célt jelölnek meg, bár egyes kiadványok kiszáradt folyómedret említenek, azaz természetes eredetűnek tartják az árkokat. Említésre kerül az avar eredet is, illetve népvándorláskori vagy régebbi eredetet tartanak lehetségesnek.


Hol húzódik az árokrendszer?


Az árokrendszert általában Csörsz árkaként, vagy Ördög árkaként, esetleg Avarárokként, egy hatalmas ókori védőműrendszer maradványaként ismerik Magyarországon, a Duna-Tisza közi Alföld északi részén és a Tiszától keletre.

Mi, Árokszálláson mindig azt az árkot tekintjük és nevezzük Csörsz árkának, amely végighúzódik településünkön és annak határán, függetlenül attól, hogy Csörsz árok máshol is van. A monda alapján sokan úgy vélekednek, hogy az egyik árok két végpontján van Árokszállás és Ároktő. Egy másik árok Gödöllőtől vezet szintén a Jászságon keresztül ugyancsak a Tiszáig. Az biztos, hogy Árokszállás (Erdőárka, Csörszárka, Erdőmelléki szállás, Áruk melléki szállás, Nagyárok, stb.) elválaszthatatlanul kapcsolódik a Csörsz árkához.

Ez az árok azonban úgy tűnik, hogy része egy árokrendszernek, melynek teljes hosszát mintegy 1.600 kilométerre becsülik. Ez az árokrendszer gyakorlatilag az egész Kárpát-medencét behálózza. Több vonulata is van. Általában három fővonulatot szoktak említeni, az északit, melynek része lenne a mi Csörsz árkunk is, majd ettől délebbre a Kisárok vonulata a második és délen húzódik a harmadik fő vonulat. Ennél azonban lényegesen bonyolultabb a helyzet. A fő vonulatokból mellékágak indulnak különböző irányokba. Számomra erős leegyszerűsítésnek tűnik ez a hármas besorolás. Sajnos – tudomásom szerint – még nem történt meg a teljes árokrendszer feltérképezése. No de nézzük, mit mondanak az árokrendszerről a források:

Pesty Frigyes Helynévtárában írja Árokszállásról: „A város határában van…a Csőrsz árok egy 2-3 öl szélességű és némely helyen 3 öl magasságú árok mely Borsod megyei Ároktő helységénél a Tisza partján kezdődvén végig jön Heves megyén a Jászságba Árokszállás várossa közepén és határán Csány alatt végződik. – Ennek eredetéről ásatásáról hiteles irat nincs, hanem hagyomány szerint Csőrsz (:Eörs:) vezír ásatta volna, mint mai elnevezése is mutatja. A hagyomány szerint Csány (:Chan:)on öletett volna meg az ásató vezír, innen vette volna Csány nevezetét.” „A Kis árok melly a Nagykunságban eredvén a Jászságon keresztül jövén, Árokszállás határát választja el Berénytől és szinte Csány körül végződik, ennek eredetéről semmit sem tudni, hanem véleményem szerint a két árok köze Eőrs vezér birtoka lévén, határait ezekkel kerítette, ezt pedig onnan magyarázom hogy a Kis Árok is Tisza Eőrs táján kezdődik és Csányig terjed – a Csőrz (sic!) árok is Tisza Eőrsel átellenes Ároktőtöl kezdve szinte Tarna-Eőrs mellett Csánynál végződik.”

Palugyay Imre a Jász-Kún Kerületek, Külső Szolnok Vármegye leírásából idézek: „A jászföldet még két nevezetes árok: a Csörsz-árka és Kis-Árok hasitgatják keresztül, mellyek hihetőleg az avarok sánczolásai valának; az első Borsod vármegyében kebelezett Ároktő helységnél kezdődve Heves vármegyén át Füzes-Abony, Dormánd, Erdő-telek, Kál, Atány, Bód, Zsadány s Árokszállás határain keresztül Heves vármegyei Csány helységig vonúl el, hol mint a néprege hiszi, magyar ősvezér Kund fia, Csörsz Chánnak, sírja létezik.” (63-64. o.) A XIX. századi szerző szerint Árokszállás „Nevét „Csőrsz árka”-nak nevezett azon ároktól, melly a városon már betemetve keresztül vezet, (l. a 63. lapon) kölcsönözte.”

Clementis Móric jász térképén 1855-ben feltüntette a Csörsz árkát. Ahol az árok Árokszállástól nyugatra másodszor keresztezte a Tekerő patakot, ott egy nagy kőhíd volt, és innen tovább, az árok töltésén halad az Árokszállástól Csány felé vezető pesti út.

Árkunkat Horváth Péter a következőképpen írta le 1801-ben: Ároktő-Füzesabony-Dormánd-Erdőtelek-Kál-Átány-Bod-Zsadány, majd Árokszálláson át Csánynak, ahol abban a halomban vesznek el nyomai, amelyet a monda szerint Csörsz khagán hányatott (Fodor 40. o.).

A Jászság két legnagyobb élővize a Zagyva és a Tarna. A Tarna Fodor szerint (32-33. oldal) eredetileg Tarnabodnál keresztezte a Csörsz árkát. Miután Zsadány megépítette a "vidék gátját", részben a Csörsz árokba terelte a Tarnát, s a Benéig ebben futott a Csörsz-Tarna torkolatáig. Egy nagy mocsár volt az egész terület Zsadánytól - Dósáig.

Az ún. Kisárok vonulata Ágó - Dósa - Apáti irányban húzódott. Ez az árok Pesttől északra a Dunánál kezdődik, majd Gödöllőn, Turán, Jászfényszarun, Jászdózsán és Jászapátin át Heves megyébe nyúlik. A Nagyárok határrészünk – szerintem – a Kisárok párjaként kapta nevét. Ne felejtkezzünk el a másik, a Nagyároktól keletre fekvő határrészünkről, Gyarokpartról sem, amely, mint földrajzi név szintén összefügghet az árokrendszerrel.

Bonyolítja azonban az árok / árkok körüli helyzetet, hogy a hatalmas árokrendszer behálózta a Dunántúlt, az Alföldet, Felső-Magyarországot és Erdélyt is. Van, ahol római, van ahol hun vagy avar árokként emlegetik a források, de az eredetet és a rendeltetést még mindig némi homály fedi. Gyárfás (I. köt. 573. old.) IV. Béla 1256. évi okleveléből is idéz, melyben a "gigászok árka" szerepel. Más források is említenek óriások szántotta árkokat.

Bartalos Gyula egri kanonok a Csörsz árok irányát a következők szerint állapította meg – helyszíni tanulmányok alapján – 1910-ben: Ároktő-Felsőtelek-Zsadány-Visznek-Árokszállás-Csány-a hatvani Strázsahely-Kiskartalpuszta-Verseg-Ecskenti erdő-Tótgyörk-Szilágy-Váchartyáni Öreghely-Vác.

Pulszky Ferencz, Régészeti emlékek az Alföldön című munkájában a következőket írja az árokrendszerről:

„Minő különböző néptörzsek lakták az Alföldet a legrégibb időktől fogva egész a népvándorlás koráig: nem lehet pontosan meghatározni. Napfényre került emlékeik az egész Alföldön stiljökre nézve azonosak, de azon jellemző őskori erődítések, melyekre sok helyütt akad a földmívelő, mutatják, hogy különböző népségek laktak itt, melyek egymással gyakran háborúban éltek; ugyanazért határaikat egymás ellen biztosítani akarták. Azon messzire terjedő árkokat és sánczokat értjük, melyek az Alföldet különböző irányban átszeldelik s melyeket a föld népe hol egyszerűen nagy ároknak, hol római sáncznak, hol Ördög-, hol Csörsz-ároknak nevez. A nép az oly nagy munkákat, melyek emberi erőt meghaladni látszanak, mindenütt vagy a rómaiaknak, vagy mesés óriásoknak, vagy az ördögnek szokta tulajdonítani s ezekhez fűzi mondáit. Így a Csörsz nevet is egy mesés királyfinak tulajdonítja, holott az valószinűleg nem egyéb, mint a szláv csert (csehűl csrt) szónak magyar átalakítása, mi az ördögnek eredeti elnevezése a szlávoknál, mielőtt a kereszténység a diabel nevet náluk is meghonosította. Az ekevas sok helyütt elegyengette már ezen sánczokat és árkokat, de a kutató nyomon követheti hosszú vonalaikat, melyek a vezérkari térképeken csakugyan föl vannak véve épebb részeikben.

A Duna és Tisza közt Vácz táján kezdődik az egyik sáncz, mely Hatvannál Árokszállás felé kanyarodik, onnét Erdőteleknek, hol az egyik ága Füzes-Abonytól fölfelé Diós-Győr irányában a hegyek alatt a Sajóhoz fut, a másik Ároktő mellett a Tiszáig ér s azon túl Püspök-Ladányig és Bárándig folytatódik lefelé. Egy másik ilynemű erődítés Duna-Keszinél kezdődik s Gödöllőtől csaknem egyenes vonalban húzódva, Puszta-Szent-Györgynél a Tiszáig ér. Egy harmadik Isaszegtől Jász-Ladánynak fut s valószinűleg Bárándnál csatlakozik az első nagy árokhoz. Bajától Szelevényig ismét találunk ily sánczokat; továbbá Apatintól Járekig s innen a Tiszával egyközűleg Csongrádmegye határáig azon erődítéseket, melyeknek alsóbb részét római sánczoknak szokták nevezni, s melyek mint ilyenek az 1848/9-iki hadjáratból is ismeretesek.

A Tiszán túl Szabolcsmegyéből Tisza-Dobtól megy egy ilyen erődítés Hajdú, Bihar, Arad, Temes és Torontál megyéken keresztűl s Kubin alatt a Dunáig ér. Másik ága Nagy-Várad felé s onnét le Új-Palánkára, s e kettő közt egy harmadik ága Sarkadtól Dézsánfalváig mutatható ki. Mind ezen erődítéseket az jellemzi, hogy egy oldalról sok helyütt hét-tíz méter magas a feltöltésük, ezek alatt pedig árok van, mely itt-ott gyakran kilencz méter széles. Helyenként kapuk nyilnak a töltésen, de az őrtornyoknak, melyek a római határ-vallumokat Német- és Angolországban jellemzik, itt semmi nyoma nincs. Az egész mű óriási, de kezdetleges.”

A Csörsz árkától és a Kisároktól délre, Bajánál kezdődik egy Ördögárok nevet viselő hosszú árok, amely Kiskunhalas alatt húzódik Jászszentlászlón és Petőfiszálláson keresztül, Kiskunfélegyháza határán át, majd a Tiszántúlon folytatódik Mesterszálláson át Gyomáig, és Szeghalomnak tart. Ennek egyik ága lehet a Dévaványa és Túrkeve közötti, a Berettyóig tartó szakasz, de több ilyen mellékágát is feltételezik az ároknak. Ismernek Ördögárkot Debrecen – Nagyvárad – Arad irányában is. A Maroson túl is folytatódik az árok, sőt három vonulatát is számon tartják, de innentől római sáncznak titulálják.


Hol láthatók az árok egyes részei, szakaszai?

Gvadányi József idejében Árokszállás határában még viszonylag épségben meglehetett a Csörsz árok: Gvadányi Peleskei nótáriusa Budára tartott, mikor a Mátra felől nagy vihar kerekedett. A nagy zivatar után lovastól belecsúszott a Csörsz árkába. Lova a sekély vízből ki tudott menni. Egy óra múlva egy árokszállási csikós tanyáján kötött ki. Berbécs lapocka pörköltöt kapott. Ő meg elővette kulacsát. Nótárius uram nagyon meg volt elégedve a vendéglátással. Négyiccés hangulatban hagyta el Árokszállást, majd Berényben ivott a Lehel kürtjéből, majd Aszód felé hagyta el a Jászságot.

Az árkok maradványai tehát hosszú időn keresztül jól láthatóak voltak, azonban a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések és folyószabályozások nyomán mára már csak kis szakaszok ismerhetők fel világosan. A nyomvonalak kikerülték a laza, homokos talajú területeket (ahol hamar betemetődhettek volna], ahol pedig vizes, ingoványos területre futottak, ott építésükkor a maitól valószínűleg eltérőek voltak a talaj- és terepviszonyok.

Nekünk, árokszállásiaknak szerencsénk van, mert még ma is láthatók a Csörsz árka egyes részei, szakaszai, sőt olyan hellyel is dicsekedhetünk (dicsekedhetnénk!), ahol teljes épségben megmaradt a Csörszárok egy vonulata.

Az árok és Jászárokszállás elválaszthatatlan összefonódását mutatják földrajzi neveink, helyneveink is: „Csörszárok dűlő: A Csányi út mellett fekszik. Nevét az árokról kapta. 1808: Tsörszárok. Kiváló mezőségi vályogtalaja van. Itt voltak a Szabó tanyák.” (André Erzsébet: Jászárokszállás nagyközség határának és belterületének földrajzi nevei, Szakdolgozat, 1973.) A Csörszárok dűlő másik neve Nagyárok dűlő (Farkas Ferenc: Szolnok megye földrajzi nevei I. 27. o.), mivel nálunk, Árokszálláson a Csörszárok és a Nagyárok egymás szinonimái. Nagyárok néven ugyanakkor egy egész határrészt is nevezünk, ahol nagyon sok árokszállási tanyás gazda élt, általában népes családjával. A Nagyárki vagy másképpen Csányi úton 4-5 km-re Árokszállástól, a csányi határ előtt 200 m-re, a baloldalon volt a nagyárki iskola, tanítói lakással és a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt kápolnával. Az 1967-ben elrejtett nagyárki harangot 2000-ben megtalálták az árokszállási plébánia fáskamrájában. Azóta a volt iskola-kápolna keresztjénél évente megtartják, Nagyboldogasszony napján, a nagyárki búcsút. Ez elsősorban dr. Farkas Miklós gazdaköri elnöknek és családjának köszönhető. Talán jelképes, hogy újra frissítő, kristálytiszta vizet ad az iskola kútja.

A Csörszárok dűlő és a Külső-Csongorád dűlő határán a Csörsz árka medrében folyik egy szakaszon a Szarvágy patak. A kartográfiai Vállalat 1990-ben kiadott térképén egész hosszan jelölik a Csörsz árkát a Szarvágy pataktól keletre a Szárki dűlőben. A térkép a Csörsz árok dűlőben a Szarvágy patak és a Tósor dűlő között szintén jelöli az árok egy megmaradt szakaszát. Az egykori árok töltésén halad továbbá pár száz métert az Ágói út, ahogy átjövünk a vasúti átjárón, a Nagyárki vagy másnéven Csányi földút előtt.

Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (Budapest, 1942.) című nagyszabású munkájában – többek között – azt írja, hogy a Gyöngyös patak (más néven Gyöngyösi nagypatak) Árokszállás és Visznek közötti patakmedre Magyarország legrégibb élővíz csatornája. Korát 1500 évre becsüli. Patakunknak ez a szakasza ugyanis megegyezik a Csörsz árka egykori szakaszával, magyarul a patak a Csörsz árka medrében folyik a két település között. Fodor megjegyzi, hogy az egyébként máshol kanyargó Gyöngyös, feltűnően egyenes mederben folyik a Csörsz árokban. A Gyöngyös patak Árokszállás délkeleti sarkánál elhagyja természetes medrét, mert elkapja a Csörsz árka, kelet felé vezeti, úgy, hogy abból csak Visznek keleti oldalán tud kitörni. A patak ezen a szakaszon a déli partot alámossa, mert délnek kellene tartania, de a Csörsz árok miatt nem tudja természetes irányát tartani. A viszneki vízimalom gátja alatt szintén az árok közel eredeti méretei láthatók: három méter mély, hét méter széles. Fodor is hozzáteszi, hogy eredetileg három méternél mélyebb lehetett az árok. A patak Visznek keleti végénél derékszögű kanyarodással tör ki az árokból és hirtelen délnek veszi folyásirányát. (Fodor 46-47. o.)

Igaza van Fodor Ferencnek abban is, hogy ugyan sokféle Csörsz árok van a Kárpát-medencében, de sehol sem jutott olyan közel a nép lelkéhez, mint a Jászság nagy történelmi öntudatú népénél. Hozzáteszem, hogy ez nem lehet véletlen. Ennek a jelenségnek talán az az oka, hogy itt maradt fenn nemzedékről nemzedékre az árok kultusza, aminek egyetlen ésszerű magyarázata a kontinuitás, azaz az árok készítésétől kezdve napjainkig a lakosság folyamatossága. Ezen érdemes elgondolkodni, mert ebből az következik, hogy Árokszállás jelenlegi lakossága, ha nem is teljes egészében, de legalább részben közvetlen leszármazottja az árok készítőinek.

Az árok egy-egy szakaszát a közelmultban még magam is láthattam a Munkácsy Mihály utca és a Déryné utca között egy telken.

Csörsz mondáink többsége szerint az Ároktőnél kezdődő árok a csányi határban, egy dombban végződik. A csányi és nagyárki öregek még pontosan tudták, az azóta eltűnt, vélhetően mestereséges dombnak a helyét. A közelmultban abban a szerencsében volt részem, hogy Balázs László, Csány község jegyzője megmutatta a Csány és Atkár közötti út jobb oldalától keletre lévő egykori domb helyét. Sajnos ma már Csányon senki nem él azok közül, akik még látták a dombot, és pontosan tudták a helyét. Az utólsó szemtanú az a bácsi volt, aki a jegyző úrnak útmutatást adott az egykori híres-nevezetes dombról.

Viszonylag ép állapotban maradt összefüggő szakaszok Dormánd, Erdőtelek, Debrecen térségében és Gödöllő határában is láthatók

Zaránk és Méra között az árokszállási templom tengelyének vonulatában is lehet látni a Csörsz árkát.

A Kisárok Fényszaru és Apáti között húzódik. A fényszarusi templom a Kisárok töltésére épült. A „Jászvonat” pedig Apátitól a dósai nagyhalomig a Kisárok töltésén halad.

Debrecen határát a Csörsz vagy Ördög árok két vonulata is átszeli. Egyik a hajdúhadházi Csereerdőből lép át a Monostori erdőbe, majd a Nagyerdőbe, és a Paci erdőbe. Ez utóbbi helyen is jól látható az árok. A másik vonulata a hajdúhadházi Nagyerdőből jön át Pallagon, majd délkekelet felé kanyarodva keresztezi a Fancsikai és a Bánki erdőt. Mivel arrafelé felismerték, hogy ezek a mesterséges vonulatok kulturális örökségünk részei, azokat annak megfelelően is kezelik, egy szakaszt eredeti alakjában állították helyre, még 1968-ban.

A Pest megyei Kerepes községtől északra szintén látható a Csörsz árok egy szakasza. Körösladánynál ma is jól kivehető egy négy kilométer hosszú Körös-menti sánc. Az árok nyomai Egerfarmoson is fellelhetők.

Ároktő határában egészen hosszan látható az egykori árok vonulata, de Gödöllő és Valkó határában is megtalálható a magyar nagy fal egy szakasza - amint azt már említettem. A valkói erdőben lévő egyik árokszakasz egy völgybe csatlakozik. A gödöllőiek büszkén hirdetik, hogy „a magyar nagy fal különös kultúrtörténeti értéke a Gödöllői dombságnak”! Nekünk, árokszállásiaknak, mennyivel több okunk lenne büszkén hirdetni kulturtörténeti értékünket, a Csörsz árkát…



Dr. Földi József



(Gábris Gyula: A Sajó–Hernád hordalékkúp geomorfológiai problémái. Egyetemi doktori értekezés, kézirat, Budapest, 68. 1970.)

« Vissza


Ön most itt van: Kezdőlap » Történelmünk » Csörsz monda